Miután az egész család -
minden lében hat kanál jeligére - művészi érzékkel szétspriccelt, a fele csapat esküvőre, a másik fele keresztelőre (de dedifia például Aachenig meg sem állt), én a változatosság kedvéért állomásnak mentem egy
városismereti játékhoz. Jó móka volt, félóránként megjelenő csapatokkal, ezek között feltűnés nélkül, kocsiban ücsörgéssel, beszélgetésekkel, jelmezzel, kerettörténettel, váratlanul felbukkanó ismerősökkel. De a mai nap abszolút tanulsága: átlátszó üvegkalitka körüli bújócskázással sajna nem lehet nyerésre állni... :-) Főleg, ha
csupa szem-csupa fül csapatokat várunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése