Új és tuti helyet találtunk a partunkon, pár méterrel arrébb mint amit tegnap lestoppoltunk. Holmi szikláktól cseppet sem
zavartatva magunkat, szimplán kitűztük a két diadalmas napernyőt - a nagy szélben
sajnos lengedeztek is, mint a győzedelmi zászló, de végül aztán egy látványos görbüléssel megúszták... meg ezáltal mi is a napernyő nélküli garantált leégést. Csak a víz fagyos
továbbra is (hogy a frászba, júúúúliusban?!), úgyhogy sűrűn emlegetem Legsportosabb Hidegvíztűrő
Nagyanyámat! Mindenesetre itt már idilli helyünk van, nem is moccanunk máshova: van árnyék is, napos is, lapos is, hullámos is; továbbá az árnyékban barátságosnak tűnő idősebb házaspár.
A felfújható vackainkkal ((c) Zs) addig ökörködtünk a vízben, amíg a két gumikarikából egy maradt csak; a rafinált vízbelökdösődés melletti maradék energiánkkal pedig nyaralós szállóigéket alakítottunk ki. A fürdésekben abszolút visszatérő elem a Kék Lagúna című opusz, aminek itt mindenhez van egy-egy kompatibilis jelenete, így rögtön meg tudtuk saccolni, melyik filmről lesz szó azután, hogy "Nézzétek! Nekem erről az jut eszembe, amikor...". Ha nem Lagúna, nem tigris, akkor esetleg fagyival fuldokló hősszerelmes Macskajaj. De a legszórakoztatóbb keretmese mégiscsak a folyton épp érkező, strandolókat-zabáló és kiválóan kiszínezhető Massza. Futottak még: Mamma mia, giccses filmjelenet kategóriában; illetve Nyááááár van, csak a miheztartás végett.
További felváltva vízben, napon, majd árnyékban döglés, illetve egy krumplis tésztává avanzsált előző napi paprikás krumpli után megnéztük a beülős helyekkel zsúfolt miniszigetet by night. Koktélozás lett a vége! :-) Miután a legvagányabb, egyszerre hintaágyas és koktélozós hely természetesen zsúfolásig tele volt, mi a hintaágyat és a koktélt két fázisra bontottuk szét. Csavarogtunk egy kicsit a sikátorokban, találtunk egy háttámla nélküli, így baromira kényelmetlen de cserébe hintaágyat; a fapados verzió kiélvezése után pedig visszaültünk Tribunj colada-zni a tengerparti, bárpult körüli szalmaernyők alá.
 |
| Tadaaam... dolce vita, saját sziklák, és kápolnás domb hátulról |
A felfújható vackainkkal ((c) Zs) addig ökörködtünk a vízben, amíg a két gumikarikából egy maradt csak; a rafinált vízbelökdösődés melletti maradék energiánkkal pedig nyaralós szállóigéket alakítottunk ki. A fürdésekben abszolút visszatérő elem a Kék Lagúna című opusz, aminek itt mindenhez van egy-egy kompatibilis jelenete, így rögtön meg tudtuk saccolni, melyik filmről lesz szó azután, hogy "Nézzétek! Nekem erről az jut eszembe, amikor...". Ha nem Lagúna, nem tigris, akkor esetleg fagyival fuldokló hősszerelmes Macskajaj. De a legszórakoztatóbb keretmese mégiscsak a folyton épp érkező, strandolókat-zabáló és kiválóan kiszínezhető Massza. Futottak még: Mamma mia, giccses filmjelenet kategóriában; illetve Nyááááár van, csak a miheztartás végett.
További felváltva vízben, napon, majd árnyékban döglés, illetve egy krumplis tésztává avanzsált előző napi paprikás krumpli után megnéztük a beülős helyekkel zsúfolt miniszigetet by night. Koktélozás lett a vége! :-) Miután a legvagányabb, egyszerre hintaágyas és koktélozós hely természetesen zsúfolásig tele volt, mi a hintaágyat és a koktélt két fázisra bontottuk szét. Csavarogtunk egy kicsit a sikátorokban, találtunk egy háttámla nélküli, így baromira kényelmetlen de cserébe hintaágyat; a fapados verzió kiélvezése után pedig visszaültünk Tribunj colada-zni a tengerparti, bárpult körüli szalmaernyők alá.
 |
| Gráciák |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése